Gayle Forman: Ha maradnék (If I Stay)

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit. 


Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted. 


Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.


Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?


Régóta szemezgettem már ezzel a könyvvel a könyvesboltokban, aztán még tavaly év végén a kezembe akadt a könyvtárban. Természetesen gondolkodás nélkül kivettem, és cseppet sem bántam meg. Gyönyörű könyv.

Nyilván a fülszövegből leszűrhető, hogy a történet egy lány "haláltusáját" írja le, de nem igazán mondanám tusának, mert inkább békésen harcol. Visszaemlékezik. Vacillál. Egyik kétségből a másikba esik, mikor közvetetten információkhoz jut a balesetről. Egyszer maradni akar, egyszer pedig menni. A döntésének nagy súlya van, és másokra is nagy hatással van - bárhogy is választ.
Nagyon tetszett, hogy nem volt elnagyzolva semmi, nem  volt túllihegve, nem akart többnek, drámaibbnak tűnni, mint ami. Simán el tudom képzelni, hogy ha megtörténhetne, és nekem is túl kéne esnem egy ilyenen, akkor valahogy hasonló dolgokat tapasztalnék.

Remekül ellensúlyozta a komor hangulatát a jelennek a visszaemlékezős részek. Felváltva szerepel egyik-másik, szóval van idő mindig fellélegezni. Mia élete annyira szép, nem tökéletes, de jó, tele vidám pillanatokkal. De mégis néha kívülállónak érzi magát, és ezért tudtam egy csöppet azonosulni vele időről-időre.

Ami mégis talán a legeslegjobban lenyűgözött ebben a könyvben az az, hogy mennyire csodálatosan és sűrűn átszőtte a zene. Nem csak egyféle, hanem klasszikus és rock egyaránt. Az összes kiutalás egy-egy előadóra és számaikra valahogy még inkább megtöltötte élettel az egész sztorit. Most is Gayle Forman playlistjéről hallgatom a Le Grand Tango című Yo-Yo Ma művet. Eddig is szerettem relaxáláshoz/gondolkodáshoz/tanuláshoz klasszikus zenét hallgatni, de ezután a könyv után kedveltem meg a cselló darabokat.

Na, visszatérve az eredeti gondolatomhoz, ez az első olyan könyv amit olvastam, aminek igazán szerves része a zene (bár a Szent Johanna Gimiben is rengeteg az utalás, amit szintén nagyon szeretek, anélkül is elélne a sorozat szépen, de ez a könyv nem. Ennek létszüksége a zene.).

A karakterek emberiek, szépen van ábrázolva a reakciójuk, Mia is körülbelül az elvárható érzéseket és cselekedeteket mutatja. Ezen a könyvön semmit sem kell javítani, pont jó úgy, ahogy van. Bár a borítójával annyira nem szimpatizálok, ez a kettő, amit beszúrtam sokkal szemet gyönyörködtetőbb. Nekem leginkább az tetszik, amin a lány van, bár a másiknak a színe brilliáns.

Kedvenc karakter: Mia, Adam

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -

Ami nagyon tetszett: a témája, a zene szerepe

Borító: 3/5

Karakterek: 5/5

Történet: 5/5

Összességében: 5/5

Kiadó: Ciceró, 2011