2011. augusztus 10., szerda

Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek (Cammie, a Kaméleon I.)

Eredeti cím: I'd Tell You I Love You, But Then I'd Have to Kill You (Gallagher Girls I.)


Cammie Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt... 


"Megfigyelési jelentés"
 A munkatársak egy sor felderítési akciót hajtottak végre, amelyek során a következő megfigyeléseket végezték: 
A célszemély: Josh Adamson Abrams, lakhelye 601 North Bellis Roseville, Virginia. 
A célszemély online aktivitásának átvizsgálása kimutatta, hogy rendszeresen e-mailezik Dillon Jones-szal, nickneve D'Man (ugyancsak a North Bellis Streeten) – leggyakrabban "tök baró" videojátékokkal, "ciki" filmekkel, "az én hülye" apámmal és iskolai feladatokkal kapcsolatban.
 Foglalkozása: másodikos a Roseville Gimnáziumban, ami a Harcos Kalózok otthona (de nyilvánvalóan nem harcolnak túl jól, hisz a további kutatások kimutatták, hogy a győzelem-vereség arányuk 0-3). 
Átlaga: 3,75. A célszemélynek, úgy tűnik, nehézségei akadnak a számolással és a famegmunkálással. (Ez kizárja a NSA kódtörő és a Szexi asztalos című otthon-átalakító tv-showban befutható karriert. Nem zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy dögösen néz ki szerszámövben.)
 Úgy tűnik, a célszemély kiváló angolból, földrajzból és állampolgári ismeretekből.


Ally Carter ifjúsági regénye egy átlagon felüli képességekkel rendelkező diáklányról szól, mely egy ezzel a könyvvel induló sorozat első kötete. A szerző nemrég fejezte be a nagysikerű sorozat ötödik kötetét. Az írónő izgalmas és titokzatos világba csábít, ahol sajátos, különleges szabályok szerint kell játszani annak, aki túl akarja élni a sulit. Cammie, a Kaméleon története világszerte elnyerte az olvasók rokonszenvét.


Ezt a könyvet (és folytatását, merthogy még egy sorozatba kezdtem, miért is ne?) még júniusban a Melissa Marr kötetekkel vettem meg. És noha szinte minden ismerősöm imádta, volt bennem egy pici kétely, hogy nekem mégsem fog tetszeni. De nem így lett, úgyhogy költhetem tovább a pénzemet. 
Igazából már rég meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést, úgyhogy most minden emlékemet elő kell szednem, hogy egész, kerek postot írhassak.


Tehát a fülszövegből megtudhattuk, hogy kémek köré épül a sztori, és nekem már itt felcsillant a szemem. Imádom a kémeket, a világukat, annyira érdekes és titokzatos. Ráadásul bentlakásos kémsuliról van szó, ami csak még jobbá teszi a dolgokat.
Ugyanakkor ezt el is lehetett volna rontani, ebbe a kémesdibe könnyen belebukhatott volna az írónő. Azonban Ally Carter olyan remekül építette fel ezt a rendszert, hogy csak lestem. Alig vártam, hogy mi újat hozhat még, imádtam a diákok minden óráját, hogy ebédnél minden nap más nyelven beszéltek (istenem, de jó lenne 14 nyelven folyékonyan beszélni, akcentusokkal meg mindennel együtt). Szóval ezért már jár egy hatalmas piros pötty.


Nem mondanám, hogy nagyon pörgős, akció dús kötet, ugyanakkor mindvégig fenntartja az érdeklődést, egyszerűen muszáj volt tudnom, hogy mi következhet még.
Ezek a kis gyakorlatozási bevetések is csodásak voltak, megmutatták, hogy egy jelentéktelennek tűnő információ megszerzése is mennyire nehéz lehet.

Ezenkívül a humor egyszerűen letaglóz. Kémhumor, ami egyszerűen annyira vicces tud lenni, főleg, hogy Cammie mindent kémszempontból vizsgál, ami kívülállóként felettébb mókás. 


És emiatt, mert Cammie ebben a világban nőtt fel, hiába tudja kibeszélni magát a bajból 14 nyelven, különböző nyelvjárásokban, a fiúk nyelvét borzasztóan nem érti. És amikor képbe kerül a lehetséges Nagy Ő, gondban van ám, így akaratlanul is szövetséget kell kötnie, ami majd barátságba fordul.
Nagyon szerettem a szerelmi részét a történetnek, különleges volt, főleg a végkifejlete.


A szereplőket mind-mind szerettem, mindegyikük egyedi volt a maga módján, Cammie is szépen változott az idő elteltével.
És igazán gonosz karakter szerintem nem is volt, persze ellenszenvesek szerepeltek a karakterek szemszögéből, de nem kell itt egy Voldemortra számítani.


Összességében kellemes, könnyed kis tiniregénynek tartom, remek választás, ha kikapcsolódni vágyunk. 



Kedvenc karakter: Cammie, Bex, Josh 
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -
Ami nagyon tetszett:  a kémek világa, a szerelmi szál, a kémhumor
Borító: 3/5
Történet: 4/5
Karakterek:  5/5
Összességében: 4,5/5
Kiadó: Kelly Kiadó Kft, 2010


0 megjegyzés: