Daelyn Rice menthetetlenül megtört, és egy sor elfuserált öngyilkossági kísérlet után Daelyn eltökélte, hogy ezúttal nem szúrja el. Elkezd látogatni egy öngyilkosok számára készült weboldalt, a www.tul-a-fenyen.com-ot. Miközben ezen az oldalon böngészik, Daelyn az életéről ír, felfedve egy olyan terrorizálás történetét, ami még az óvodába nyúlik vissza. Amikor nem az interneten lóg, Daelyn egy magániskolába jár, ahol csak úgy ismerik, mint a gyogyós, aki nem beszél. Aztán egy Santana nevű fiú leül mellé mindennap a padra, ahol Daelyn a szüleit várja, hogy felvegyék iskola után. Annak ellenére, hogy nyilvánvalóvá tette a fiú számára, hogy azt szeretné, ha békén hagyná, Santana nem adja fel. És már túl késő, hogy Daelyn embereket engedjen az életébe... nemde?A Nemzeti Könyvdíjas írónő, Julie Anne Peters könyvében rávilágít arra, hogyan tudja az erőszakoskodás, megfélemlítés, terrorizálás a szakadék legszélére sodorni a fiatalokat.
Igen kényes témát feszeget ez a könyv, de éppen ez az, ami miatt felfigyeltem rá és elolvastam. A témája egy szóban: bullying. Magyar kifejezés nincs rá, íme a meghatározása: olyan ismétlődő agresszív magatartás, melynek célja a másik ember szándékos bántalmazása (fizikai vagy mentális formában).
Ezzel nap mint nap lehet találkozni a világ bármely részén, bármely iskolában. Annak ellenére, hogy az USA-ban több államban is törvényeket hoztak ez ellen, így is évente több millióan szenvednek emiatt.
A leggerinctelenebb, legundorítóbb, legmegvetendőbb emberi cselekedetek top 5-ös listáján nálam szerepel, és azokra az emberekre, akik ezt csinálják, nem is tudok megfelelő szót találni.
Ha tudnék beszélni, elmondanám neki [Kimnek], hogy ami pár perc alatt megtörténhet, az akár örökre is megváltoztathat.
Daelyn Rice. Egyszerű, hétköznapi lány, nincsenek különleges képességei, simán elmennél mellette a folyosón. Azonban ha az első benyomások mögé tekintünk, egy teljesen megtört lányt találunk, akiből szinte kiveszett az összes remény. Óvodától kezdődően mások egyre-másra érzéketlenül keserítik meg az életét, a szülei fogyi táborba küldték egyszer, mert túlsúlyos volt, és igen, az ottani kegyetlen emberek segítség helyett csak még jobban eltiporták. Az, amin ez a lány keresztülment borzalmas, és senkinek, még a legutálatosabb p*csának se kívánnám. Nem csoda, hogy ezek után véget akar vetni az életének.
Komoly hangvételű regény, egy szemernyi boldogság sincs benne, semmi remény. Aztán felcsillan a fény, mikor bekerül a képbe Santana, ez a kedves srác, aki elsőre tolakodónak tűnhet, de annyira az ember szívéhez nő, hogy alig várja, mikor bukkan fel megint. Ez a szerelmi szál, amit inkább mondanék barátságnak, szintén keserédes, de mégis szívmelengető.
Mindkét főszereplőknek kidolgozott múltja van, ez teszi őket abszolút hitelessé a jelenben.
Daelyn szülein érezni a kétségbeesést, némileg gyakorlottnak is tűnhetnek, de rettegnek, állandóan ellenőrzik a lányukat, kínos pillanatok jönnek szóba olyan semlegesnek tűnő témákban, mint mikor például Daelyn akart egy könyvespolcot, és Chip, az apja, saját kezűleg készítette, és mikor Kim, az anyuka megkérdezte, miért nem megy és vesz egyet egy áruházban, kínos csönd következett... az éles alkatrészek a könyvespolcban nem bizalomgerjesztőek, ha a lányod már felvágta az ereit egyszer. Ez csak egy példa, hogy még ilyenre is odafigyelnek, pedig ez nekünk normális esetben meg se fordul a fejünkben.
Ami ezt a website-ot illeti, rémisztően hátborzongató volt számomra az egész szisztémája. Főleg ezeknek az öngyilkossági módoknak a leírása és értékelése. Elkeserítő, hogy van, akinek ilyenhez kell folyamodnia külső hatások miatt...
A nyelvezete igazán egyszerű, bátran ajánlom mondjuk középszintű angol nyelvtudással rendelkezőknek.
Egyébként erre két ésszerű okot látok, hogy miért: 1, mert egy ilyen lány nem fog magasröptű gondolatokat öt soros mondatokban prezentálni. Amin jár a feje, az mindössze a "legyen már vége", "hagyjanak békén", "nem szabad éreznem" dolgokra szorítkozik.
2, Tiniknek íródott, szerintem főleg amerikaiaknak, és legtöbbjüket, minden sértés nélkül, egyszerű fogalmazással lehet megfogni.
A vége kielégítő és mégsem, hagyja, hogy mi gondoljuk tovább. Én lehet, nem ezt írtam volna, de sejtem az indokot, miért így végződött a történet.
Legszívesebben rengeteg embernek a kezébe nyomnám, de tudom, hogy ha el is olvasnák, nem vennék komolyan... Egyszerűen... nem is tudom, lehet én gondolkodom túl felnőttesen, de ezeket a hozzáállásokat nem bírom elviselni.
Kedvenc karakter: Daelyn, Santana
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: az összes szemétláda, akik megkeserítették Daelyn életét
Ami nagyon tetszett: a karakterek, a gondolatok, a website
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Hyperion Book CH, 2010
2 megjegyzés:
Nagyon jó bejegyzés lett! Előbb vagy utóbb biztos, hogy sort kerítek erre a könyvre, meghoztad a kedvem hozzá. ;)
Köszönöm szépen! :) És örülök, hogy kedved támadt hozzá, remélem tetszeni is fog majd :D
Megjegyzés küldése