Eredeti cím: City of Glass (The Mortal Instruments III.)
“Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?”
“-Clarissa – szólította meg-, látom, a vámpírt is elhoztad magaddal. Ha kicsit lenyugszanak a kedélyek, muszáj lesz elbeszélgetnünk róla, hogy milyen házillatokat érdemes tartani.”
Tíz perce ülök itt, és mégsem vagyok képes elkezdeni ezt a kritikát. Egyszerűen nem érzem magam elég jónak ahhoz, hogy a könyvhöz méltó írást publikáljak itt. Meg amúgy sem igen jönnek a megfelelő szavak a kezemre. No de próbáljuk meg! (A bejegyzés minden spoilertől mentes, annyi leírás van, amit a fülszöveg is elmond.)
Clare hatalmasat alkotott, műfajának éllovasa. Ha eddig azt mondtam, imádom, akkor most már… nem tudom, angolban jobban kifejezhetném. Like, aztán love… de én azt mondanám, adore, mint imád, rajong. Pénteken ezzel feküdtem le aludni, szombaton ezzel keltem és feküdtem, és ma is ezzel ébredtem, az ágyamban fejeztem be.
Azt hittem, hogy remek könyv lett, de minden elvárásomat túlszárnyalta.
Azt hittem, hogy remek könyv lett, de minden elvárásomat túlszárnyalta.
Ott kezdünk, hogy Clarynek el kell jutnia az Üvegvárosba, mert csak egy ottani boszorkánymester tudja meggyógyítani az édesanyját. Azonban Jace-nek ez egyáltalán nem tetszik, ezért rá akarja beszélni Simont, hogy segítsen Claryt eltántorítani a szándékától, viszont egy támadás következtében menekülniük kell, és Jace Simont is magával viszi Idrisbe, Clary pedig hátramarad. De tudjuk, hogy Clary sosem ülne meg a popsiján beletörődően, ezért szépen ő is eljut az Üvegvárosba, ahol Simon börtönbe kerül, Valentine gonoszkodik, kényes titkok kerülnek napvilágra ésatöbbi, ésatöbbi.
Az előző két kötetet magasan veri, több szempontból is.
A történet összetett, csavaros és izgalmas, bár csöppet kiszámítható (gondolok itt arra, hogy mikor először feltűnt ténylegesen a Tükör, rájöttem, hogy az bizony az, és nem más), de ettől függetlenül borzasztóan élvezetes az egész.
És annak ellenére, hogy valóban rájöttem dolgokra idejekorán, mégis tartogatott nekem még jópár meglepetést a könyv.
Az egész világ, amit Clare összerakott egy csoda. Annyira sokszínű és remek, imádnék ott élni, pontosabban Alicantéban. Gyönyörű lehet abban a városban minden nap minden perce. (Persze nem akkor, mikor ilyen csúnya dolgok történnek ott.)
A Nephilimek világa lenyűgöző, veszélyes életük van, de épp ettől annyira csábító. Milyen lehet védelmezni? Úgy, hogy tudod, bármikor meghalhatsz?
A Nephilimek világa lenyűgöző, veszélyes életük van, de épp ettől annyira csábító. Milyen lehet védelmezni? Úgy, hogy tudod, bármikor meghalhatsz?
A karaktereknek a harmadik részre kifejlődött rendesen a jellemük, de volt, aki még itt is fejlődésen ment keresztül. (Remek példa erre Simon, akit egészen megkedveltem.)
És Jace… egyszerűen, nem is tudom, mit mondjak róla. A szarkazmusa, a megjelenése, a tettei, amik hiába meggondolatlanok néha, az érzelmei, és ahogyan kifejezi őket, annyira hozzá tartoznak, annyira egésszé teszik. Az érzelmes részek, amik Clary és közte zajlottak nem csöpögtek, pontosan el voltak találva (az részletkérdés, hogy én elfolytam XD).
És a nagy kérdőjeles szereplő, Sebastian. Mert őt általánosságban vagy nagyon szeretik (Lásd: Gigi :’), vagy nagyon utálják (sok amerikai). Én viszont úgy vagyok vele, hogy király kis karakter, badass, bírom, de a szívem Jace-hez húz.
És Jace… egyszerűen, nem is tudom, mit mondjak róla. A szarkazmusa, a megjelenése, a tettei, amik hiába meggondolatlanok néha, az érzelmei, és ahogyan kifejezi őket, annyira hozzá tartoznak, annyira egésszé teszik. Az érzelmes részek, amik Clary és közte zajlottak nem csöpögtek, pontosan el voltak találva (az részletkérdés, hogy én elfolytam XD).
És a nagy kérdőjeles szereplő, Sebastian. Mert őt általánosságban vagy nagyon szeretik (Lásd: Gigi :’), vagy nagyon utálják (sok amerikai). Én viszont úgy vagyok vele, hogy király kis karakter, badass, bírom, de a szívem Jace-hez húz.
Nehogy elfelejtsem megemlíteni Clare utánozhatatlan humorát. Annyit kacagtam, pedig tényleg a legabszurdabb helyzetekbe olyan kis szarkasztikus, meg ironikus poénokat szúrt be, hogy hullámzottak az érzéseim fejezeten belül is.
“– Azt mondtad, sétálni mész! Milyen séta az, amelyik hat óráig tart?
– Hosszú?”
Szóval ezt a könyvet minimum évente újra fogom olvasni, örökre a kedvencem marad.
Kedvenc karakter: JACE!, Sebastian, Valentine, Raziel
Nagyon-nem-kedvelt karakter: a Konzul, az Inkvizítor
Ami nagyon tetszett: a csavarok, a szereplők, a humor, a romantika
Borító: 6/5, annyira gyönyörű, ha tehetném egész nap bámulnám
Történet: 6/5
Karakterek: 6/5
Kiadó: Könyvmolyképző, 2011
SPOILERes book trailer, de muszáj idepakolnom, annyira imádom.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése