Cassandra Clare: Hamuváros (City of Ashes)

Másodszorraolvastam. Azért is, hogy tudjak ide kritikát írni, mert anno, mikor először olvastam, még a fantáziámban sem élt ez a blog :’)

Fenomenális. Csodálatos. Izgalmas. Gyönyörű. Végzetes. Nem tudok mást mondani, másodszorra is ugyanakkora élmény volt olvasni, semmit nem vesztett az érdemeiből. Egyszerűen remek.

A bejegyzés természetszerűen SPOILERes annak, aki még nem olvasta aCsontvárost.

“Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?”

A Hamuváros abban tér el kicsit az előző résztől, hogy itt már van prológus is, amiben Valentine, Jace és Clary drága apukája csúnya, gonosz démont idéz. Vagyis inkább idéztet egy szerencsétlen boszorkánymesterrel. Valentine – csakúgy, mint Cassie többi karaktere – kidolgozott és hihető. Annak ellenére, hogy kifejezetten gonosz, én kedvelem. No nem azt mondom, hogy támogatom az eszméit, és a hatalommániáját, de igen erős negatív karakter. Emlékszem első olvasáskor nem mindig értettem az indítékait, de másodszorra, jobban odafigyelve már kezdem kapizsgálni, bár még mindig egy picit rejtélyes szereplő számomra.

Clare történetvezetése nagyon jó. Több szálon futnak mindig a cselekmények és mindig eltalálja a megfelelő pontot, ahol helyszínt és szálat váltunk, mert így muszáj tovább olvasni, szinte láncreakciót indított el bennem. Az egész könyvnek az ok-okozati tényezői, az előzmények, mind-mind jól átgondoltak, nem csapong, követhető és élvezetes. Az egész trilógiának az egyik legnagyobb erőssége ez a remek világ. Clare csodás univerzumot épített fel, imádnék ott élni, az egész Árnyvadász társadalom, a mitológia, minden lenyűgöző.

A másik hatalmas pozitívuma Clare műveinek, a karakterek. Kidolgozottak, egyéniek és szerethetőek. Persze vannak kevésbé kedvesek a szívemnek, de ez szubjektív, hogy ki kit szeret. Clary nagyon jó főhős, bár ebben a könyvben volt pár pillanat, mikor legszívesebben megcsapkodtam volna egy nagy büdös ponttyal. Mert értem én, hogy Simon drága legjobb barát, de Jace-szel olyan kókuszdió volt, hogy nem tetszett.

Apropó Jace. Láttatok már ilyen hihetetlenül csodálatos pasi karaktert? Lehet, hogy a való életben utálnám, mert arrogáns és nagyképű, de a könyvben… szabályosan olvadtam, mindahányszor előkerült. Tudom, hogy nem tesók. Mert nem lehetnek, nem lenne fair velem szemben. Jace-szel szemben. Azonban meg kell mondjam, hogy tetszett a szenvedése. Van ez a felettébb furcsa berögződésem, hogy szeretem ha a karakterek gyötrődnek. Valahogyan élőbbé, valósabbá teszik őket a fájdalom és a kínlódás.

A csatát a végén olyan jól írta, hogy az első olvasáskor nem voltam biztos semmiben. Féltem, hogy valaki meghal, vagy hogy veszítünk. Imádom Clare-t és a stílusát. Mondtam már? Nem baj, mondom még egyszer.

Nos, az egy dolog, hogy egy büdös nagy cliffhanger a vége, de hogy pár lappal előtte, ami lejátszódik Jace és Clary között… Teljesen mindegy, hol olvasom azt a pár sort, összeszorul a szívem. Nagyon.
(enyhe spoiler)

-Mostantól fogva csak a bátyád leszek – folytatta a fiú, tekintetében a reménnyel, hogy Clary elégedett lesz vele. Csakhogy a lány legszívesebben az arcába ordított volna, hogy összetöri a szívét, hallgasson már el. – Ezt akartad, ugye? 

Jó darabig eltartott, mire Clary összeszedte magát, és amikor végül válaszolt, egészen távolról visszhangoztak szavai. – Igen – mondta, és hullámok dübörgését hallotta a fülében, a szeme pedig szúrt, mintha homokot és sós permetet fújt volna bele a szél. – Ezt akartam.

Imádtam, ahogy az első részét is. Annyira csodás, hibát nem is tudnék felhozni. Még írni se tudok róla rendesen, annyira a hatása alá kerít.
Pontozás:

Történet: 6/5

Szereplők: 5/5

Borító: 6/5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2010

Oldalszám: 416

Ez pedig egy piszkosul jó trailer: